Szerdán, amikor az ajánlóba bekerült José Padilla bulija is, akkor gondolkodtam el azon, hogy nem akármilyen név jön (ha jön), így lehet, hogy érdemes lenne elmenni meglesni őt, meg hát nem tartom valószínűnek, hogy mostanában visszakeveredne hozzánk. Úgyhogy gyorsan megkérdeztem pár barátomat, hogy ők hogyan állnak a kérdéshez, és végülis összejöttünk néhányan. Internetes jegyvásárlás csütörtökön, pénteken pedig irány a hajó.
Ezelőtt még nem jártam az A38-on. A jegy beváltása gyors volt, tulajdonképpen 1 perc alatt bent is voltunk. A ruhatár nagyjából megint ennyi időt vett el. Este azzal szórakoztunk, hogy biztos Padilla kezdi a bulit, és amikor odaérünk, már csak azt látjuk, hogy épp elköszön a közönségtől, többet pedig nem is jön. Éjfél körül értünk le, ekkor pedig már játszott. Nem tudtuk vajon mennyit látjuk most akkor, de mint végül kiderült, jókor érkeztünk, mert előtte valami kis chill out szólt, ő pedig akkor kezdett.
A hely egyébként tetszik. A koncertterem tánctere nem hatalmas, de ilyen pár száz fős rendezvényekhez pont ideális. Bár csak egy valamit ittam a hajón, az egyáltalán nem volt drága, úgyhogy gondolom, hogy a többi ár is a földön jár. A színpad mögött végig videók mentek, a hang pedig szépen szólt. A teremben dohányzás elvileg nincs, ami nagyon jó lenne, de persze, hogy akadt olyan, aki erre nagy ívben tett. Röviden ennyi lenne.
A koncertterem meg is telt már mire odaértünk, ettől függetlenül hamar az első sorban találtuk magunkat, onnan néztük és hallgattuk Padilla műsorát. Vegyesen pakolta a lemezeket, gondolok itt arra, hogy voltak zenék CD-ről, de a bakelites táska sem maradt Ibizán. A zenék nagyrészét nem ismertem, de ez nem baj, viszont a szett nekem kicsit "kevés" volt. Úgy értve, hogy nem nagyon indított be a dolog. Elhallgattam, meg végülis jól szórakoztam, de nem annyira jött át a hangulata. Persze vízparton, vagy egy hosszú éjszaka után (vagy akár előtte is) pihengetve tökéletes lett volna, de itt, egy hajó belsejében nem volt az igazi. Mondjuk az is tény, hogy nem is számítottam nagyon másra, csak fura volt. Ráadásul akadt néhány elég rossz keverés is. Egyébként két zene biztos volt: "Air Condition", valamelyik "U2" zene és "Missing", Padilla utóbbival fejezte be a szettet.
A spanyol úr már nem fiatal. Csak annyit írnak róla mindenhol, hogy 1975-ben érkezett Ibiza szigetére, a születési idejéről semmit nem találtam. Szerintem már biztosan 50 év körül van, és ahogy néha lenézett a közönségre, szinte le lehetett olvasni az arcáról: "Remélem tetszik a szett, jót játszom, de ti már nem tudtok nekem újat mutatni!".
A szett végén Padilla után eredtünk, és egy kis várakozást követően a közös kép és aláírás rublikát is kipipálhatom.
A következő fellépő Bergi és Dalma volt. Őket már csak mint háttérzene hallgattuk, de annak kellemes volt. Ami nem tetszett, hogy az énekesnő úgy kezdte a műsort, hogy "Emelje fel a kezét, aki nem áll tudatmódosító szer hatása alatt!". Erre nem sok ember reagált, mire a válasz valami "rendben, jól van" volt. Aztán lassan hazafelé vettük az irányt.
Igazából úgy marad meg bennem ez a buli, hogy legalább egyszer (és valószínűleg utoljára) láttam ismét egy nagy öreget. Maradandónak nem nevezném. De mint már írtam, ennek a zenének is megvan a maga, tökéletes helye, ideje.
Interjú José Padilla-val: partypeople.hu
A fotó a partypeople.hu oldalról származik.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.