Words of Music

I hear you calling me
Haunting me
There's nothing I can do
without you, without you...

I stand here paralyzed
I've realised
There's nothing
without you, without you...


If I could talk to you
Embrace you
Whisper in your ear
I would tell you

That, you are
The only,
The only thing I need


The only only only...
The only thing I need

I hear you calling me...
Haunting me...


I am hypnotised
Mesmerized
As I walk toward the fire

The fear comes over me
And then I see
The meaning of desire

If I could talk to you
Embrace you
Whisper in your ear
I would tell you

That, you are
The only,
The only thing I need

The only only only...
The only thing I need


If you could see my face
Hold my hands
Look into my eyes
I would show you

That, you are
The only
The only thing i need

The only only only...
The only thing I need

You are
The only
The only thing i need

Ez tényleg kerek fél perc. Minden egyes év egy másodperc, a tartalom pedig a különböző zenehordozók arányának alakulása az elmúlt 30 évben. Néha azért jó lenne egy kis pause gomb a képre.

(forrás: audioporn central)

Reggel szomorú hírrel indított a német Sunshine Live rádió: elhunyt Tillmann Uhrmacher. A DJ, producer és műsorvezetőt korán, 44 éves korában érte a halál. Pontos híreket nem tudni az okáról, csak annyit sejthetünk, hogy már egy ideje szívproblémával küzdött, így feltehetőleg ez lehet a háttérben.

Tillmann nem volt az, aki a világot járta, vagy aki ontotta volna a lemezeket, ennek ellenére mindenki ismerte az elektronikus zenei életben. Zenész pályafutása a 80-as években kezdődött a "Mysterious Art" nevű szinti-pop formációban, amely első megjelenése a "Das Omen" rögtön nagy siker lett Németországban, de a világ több más slágerlistáján is felbukkantak vele. 1990-ben még Madonna előzenekara is voltak a "Blond Ambition Tour" keretein belül. Azt ezt követő években maradt a pop szakmánál, több előadóval is dolgozott, producerkedett, remixeket készített. Szintén 90-ben indította el a német rádiózás első elektronikus zenei adását, MaxiMal címmel, melynek először az RPR1, majd napjainkig a Radio Sunshine Live adott otthont. Péntek esténként mutathatta itt meg kedvenceit, illetve a zenei újdonságokat. Tillmann neve eggyé vált a rádióadás nevével, ahol a koncepció végig megmaradt, kiegészítve élő közvetítésekkel, interjúkkal, és egy 80 órás megállás nélküli közvetítés kapcsán még egy Guinness rekordot is magáénak tudhat. Barátságos, közvetlen stílusa volt az, amiért mindenki szerette, amiről ismerték. Az ő interjúi alatt nem volt feszengés, nem voltak bugyuta kérdések, mindig 2, vagy több barát beszélgetését lehetett hallani a zenéről, a buliról, az életről.
A 90-es évek végén, 2000-es év elején aztán belecsapott az elektronikus zene készítésbe is. Úgy egyedül, mint Mauro Picotto társaságában is zenélt, akivel a "Lava" projectet vitték együtt, de első trance slágereit például Peter Ries-zel közösen jegyzik (Bassfly, Free). 2001-es "Friends" zenéje is nagyszerű, de amiről aztán mindenki ismerheti, az a 2001-ben megjelent "On The Run", illetve a 2006-os "The Pride In Your Eyes (Om Nama Shiva)", amelyek hatalmas dobásnak bizonyultak. Ezt követően inkább a rádiózásnak szentelte erejét, a producerkedés pár remix készítéséig volt csak jelen az utóbbi években.
Halálhíre előtt az egész szakma megrendülve áll.

Utolsó, emlékére tartott Maximal adás június 10-én pénteken lesz hallható a Sunshine Live műsorán. Tillmann barátaival, DJ társaival 20-24 óra között készülő adásban búcsúznak a zenésztől.

Tavaly Nature One Classic Terminal-on láttuk, hallottuk őt legutóbb, ő volt az utolsó, akit ott megnéztünk. Utoljára. Nyugodj békében Tillmann!

Egy általa készített interjú 2009-ből (1. rész)

Ezzel a címmel készült 2002-ben egy mozi, ami az akkori partik világát szeretné bemutatni. Noha majd' 10 éves film, én eddig nem ismertem, de most az Index segítségével gyorsan lecsaptam rá. Az indavideó filmes részére került fel, így mindenki számára elérhető. Szereplők többek között Palotai, Naga, Bernáth/yék, partiarcok, cyber-kutató, zaj- és fényhatások, meg hasonlók. Jó kis valami ez, vannak benne értelmes gondolatok is, nem csak zenészektől, hanem a partik népétől is. Érdemes lenne újra megcsinálni a filmet így 10 évvel később, ugyanazokkal az emberekkel, illetve a friss közönséggel, szervezőkkel, DJ-kkel, hogy vajon mennyit változhatott a partik világa az elmúlt esztendőkben. Ha minden jól ment, a közös pont, a zene szeretete, az összetartozás érzése megmaradt. Na de a többi? Vagy az nem is olyan fontos? Szerintetek mi a helyzet ma, Magyarországon?

Közeledik a nyár, egyre másra kerülnek ki a fesztiválok fellépőinek névsorai. Így jártunk a jól megszokott Nature Onenal is. Azt kell mondanom megint sikerült odatenni magukat a németeknek. Bár igaz, hogy a hazai élvonal szinte minden évben jelen van, velük kapcsolatban nagy meglepetés nem érheti az embert. Viszont mindig felbukkannak olyan nevek a listában, akik vagy frissek, vagy olyan régóta nem hallott róluk az ember, hogy már el is felejtettük őket. Erre való a Classic Terminal nevű színpad, a 4 fő helyszín egyike. A techno vonal minden ágát a Century Circus látja vendégül, ahol idén is nagyüzemi szeletelés várható. Az Open Air Floor a legnagyobb helyszín, itt szinte bármilyen stílusú fellépőbe akadhat az ember, de jellemzően a legtöbb embert vonzó "nagyok" kerülnek ide (az idézőjel nem véletlen, nehéz lenne mást mondani a többi helyszínen zenélőkre is). Illetve a House of House, aminek a neve mindent elárul. És hogy kik is lesznek idén? Hát tessék:

Egy év elteltének sok jele van. Számolhatjuk a napokat, heteket, ismét eljönnek a különböző ünnepek, vagy csak simán egy fesztivál, vagy buli is jelezheti. Ilyen a DJ Budai féle születésnapozás is, amikor a szokásokkal szemben inkább a közönség kap ajándékot az ünnepelttől. Minden év február közepén ugyanis van egy este, amikor Imi saját zenékkel, kedvencekkel és klasszikusokkal tömött szettet pakol a vendégeknek - és persze saját magának is, ha már ő az ünnepelt. Ami pedig a legfontosabb: Budai All Night Long!

Part 1

2011. január 29. Téli, kissé havas nap, sehol egy felhő az égen, napsütés, kellemes hűvös idő, hétvégi nyugalom. Nem is lehetne a sűrű hétköznapok után többet kívánni. Sétálós, kirándulós időnek hódoltunk is napközben, míg délután Gunner és GU barátommal autóba vágódtunk, hogy bár békés szándékkal, de bevegyük Bécset - ennek ellenére csapataink ereje még egy földrengést is előidézett.
Utunk egyenesen a főváros egyik legizgalmasabb épületéhez vezetett, ami nem más, mint a Gasometer. Ez egy 4 épületből álló együttes, amelyet anno a közvilágításhoz használatos gáz előállítására építettek, majd bezárása után a további használat mellett döntöttek - így lett az épületeből irodákat, lakásokat, üzleteket magába foglaló Gasometer City.

Sajnos tegnap éjjel megtörtént az, amire csodával határos módon eddig nem volt példa Magyarországon: a West Balkán nevű szórakozóhelyen 3 lány veszítette életét a kitört pánik miatt. Eddig tisztázatlan, hogy miért is tört ki a fejetlenség, illetve mely sérülések okozhatták a tragédiát, de valószínűsítik, hogy a tömeg taposta őket halálra. Részvétem a családnak, és a barátoknak.

Amíg nem derül ki semmi az ügyről, nem is szeretnék mindenféle dologgal dobálózni itt. Az első, ami eszembe jutott viszont, hogy néha embertelen körülmények között kell egy bulit végig szenvedni. Csodálom, hogy eddig nem történt hasonló eset, de nagyon remélem, hogy ez lesz az az esemény, amely megállítja a trendet, miszerint annyi embert préselnek be egy helyre, amennyit csak tudnak. Nem! Ennek vége kell, hogy legyen!

Ezekre az oldalakra várják a szemtanúk, illetve résztvevők hozzászólásait:

noisenightmare.blogspot.com | facebook.com/Szombatitragedia

Néhány kapcsolódó cikk:

Három lány meghalt a West Balkánban (index.hu) | Vizsgálják a szervezők felelősségét (origo.hu) | Meghalt három fiatal lány egy budapesti szórakozóhelyen (mti.hu) |

szerk.: Mégis muszáj leírnom. Nem értem, hogy miért kell mindig bepréselni annyi embert egy helyre, amennyit csak lehet (mármint a szervezők szerint). Egy szórakozóhelynél meghatározzák, hogy hányan férnek be - ezt később akár módosítani is lehet a tapasztalatok alapján. Ezzel kell kalkulálni a jegyáraknál is. Nincs mese, ha kell, kicsit drágábban kell adni, az pár embert elriaszt, de a szükséges bevétel megmarad. Ez után jön a legnehezebb mondat, amit ki kell mondani: MEGTELT! Csak az a baj, hogy itthon mi jön le ebből egy szervezőnek? "Drágábban kell adni a jegyet!"

Mindig is úgy tekintettem az elektronikus zenei közösségre, mint egy nagy családra. Noha anyanyelvünk más, egy valami mégis összeköt minket, a közös nyelv, ez pedig a zene. Mindig jó érzés, ha egy buliban, fesztiválon vadidegenekkel találkozunk, mégis úgy el tudunk beszélgetni, mintha ezer éve ismernénk egymást. Örülnek ha megyünk, üdvözölnek minket, és ez azt hiszem visszafele is igaz. Ha meglátják a zászlónkat, vállon veregetnek, égbe emelkednek a hüvelykujjak, vagy akár egy "nice to see you" is elhangzik. Ott nem számít ki honnan jött, mivel foglalkozik, hogyan néz ki, milyen a nemi identitása, semmi - ugyanazért vagyunk ott mind.

...Nature One! Idén is meglátogattuk a német fesztivált, amire mindig azt hiszem, hogy már nem tud nagyon újat mutatni, de szerencsére megint sikerült. Nyolc fős csapatunk betuszkolta magát, meg persze minden holmiját a kisbuszba, majd nekivágtunk a hétvégének. Az út jól telt, szólt a zene, beszélgettünk, ismerkedtünk, aztán egyszer csak a szokásos bevásárláson kaptuk magunkat, már Kastellaunban. Innen irány a kemping, sör bontás, sátorverés, na meg megtalálni a sok cucc között a sajátunkat. Néhány méterrel odébb laktunk most is, mint első alkalommal, szóval akár elő is kereshettük volna az akkor elhagyott cuccainkat - előrelátó fesztiválozók voltunk, ezt sikerült bebizonyítani. Persze ismét dübörgött mindenhonnan a zene, de szerencsénkre mindenkinél valami jó muzsika szólt, nekünk már csak napraforgószerűen követni kellett a hangot. A kempingben változás nem volt, leszámítva a töménytelen mennyiségű sarat, amit a korábbi napok esői okoztak, illetve valószínűleg a diusburgi események hatására (ami végig kísérte a hétvégét) fokozott rendőri, és biztonsági szolgálatos jelenlét. Mondjuk az is igaz, hogy ennek ellenére egyik korábbi évben sem akartak ennyien mindenféle kemikáliákat eladni, vagy venni tőlem.
Az időjárás kedvezett a pihenésnek, a kempingezésnek, borús, hűvöskés idő volt, így az esti kezdésig nagyrészt pihenéssel töltöttük az időt. Amikor kellett, akkor a nap is kisütött, úgyhogy ezt is jól szervezte valaki. A kempingen már érezhető volt, hogy kevesebb látogató lesz, mint korábban, és ez kapunyitáskor is bebizonyosodott, illetve az este során szintén - mindannyian a Loveparade-en történtekre tippeltünk.

Kész, ennyi, a tegnapi nap után betelt az a bizonyos pohár. Kezdem azt hinni...nem, TUDOM, hogy Magyarországon nem létezik a címben szereplő kifejezés. Régóta érlelődik bennem már ez a kirohanás, ugyanis estéről estére ilyeneken "megy el" a bulim, az hogy jó szájízzel hagyjak el egy szórakozóhelyet/fesztivált.

Ami a tegnapi napon volt tapasztalható a Burn Arénánál az mindennek a legalja. Nem is értem, hogy gondolták a szervezők, hogy egy zsebkendőnyi sátor elég egy 75.000 fős rendezvényhelyszínen. Segítek: évek óta nem elég. Ennek eredményeként bár egy koncert volt az egész fesztiválon, ami érdekelt volna, csak ezért mentem el idén, lehetetlen volt bejutni oda. De elnézve a kint álló kb. ugyanannyi embert, mint akik bent voltak, lehet nem is vágytam volna oda be. Bejáratnál képtelenek voltak megérteni egyesek, hogy attól, ha nyomják a tömeget a bejárat felé nem fognak előbb bejutni, tekintettel arra, hogy amíg nincs elegendő kilépő, addig belépő sem lesz. És mondjuk úgy különösen nem találom viccesnek, hogy nagyon sok alacsony lány is volt körülöttem, akik meg aztán tényleg nem láttak ki csak azt érezték, hogy összenyomják őket. Külön művészet volt egyáltalán talpon maradni. Azt pedig külön köszönöm, hogy volt olyan épelméjű, aki bedobálta a tömegbe az italát. Egy korty alkoholt nem ittam egész este, de mégis bűzlöttem, mint egy szeszkazán.

Kedves Bulizók!

1. Próbálj meg úgy viselkedni egy szórakozóhelyen, mintha az a saját otthonod lenne. Vigyázz arra, lehetőség szerint.
2. Ne tégy olyan dolgokat, amiket te sem szeretnél, ha veled megtennének.
3. Dohányzás: Nem kell 4 egyetemet elvégezni ahhoz, hogy elsajátíts egy alapvető dohányzási kultúrát. Ahol ki van írva, hogy tilos a dohányzás, ott kérlek próbáljátok meg követni is ezt, nyílván nem véletlen találták ki. Ne dobálj égő csikket bulizó társaid közé (Hogy miért? Javaslom olvasd el újra a 2. pontot). Ha hülyerészeg állapotban vagy, akkor is figyelj a cigidre, ne égesd ki mások ruháját. Lassan már ott tartunk, hogy csak játszós ruhában merek lemenni egy szórakozóhelyre és folyamatosan arra kell figyelni, hogy ki és mikor fog kiégetni.
4.  Ivás: Próbáld meg koordinálni magad, de inkább a kezed. Senki sem szereti, ha egy pohár sör landol a ruháján (2. pont).
5.  Mászkálás: Az első sorokban nem osztogatnak semmit sem, több hely értelemszerűen ott sincs, szóval kérlek ne tedd, higgy nekem: NINCS OTT SEMMI! Az egész estés cirkulációnak sincs értelme.
6. Szerelem: Az szép dolog, de mi lenne, ha nem a táncparkett kellős közepén gyakorlonátok? Pláne nem úgy hogy mindenféle löttyökkel a kezetekben csókolóztok meg dülöngéltek órákon át, amit 10 esetből 10-szer elejtetek és rajtunk köt ki. (Ismét 2. pont)
7.  Ha valami nincs akkor azt próbáld meg elfogadni, ha hepciáskodsz akkor sem lesz, cserébe viszont a biztonsági személyzet elmagyarázza neked máshogy, ami miatt már megint hepciáskodni fogsz. Ördögi kör igaz?
8.  Van épp elég felület, ahova le tudod rakni az üres poharad, üveged. Feltaláltak egy olyat is, hogy kuka, használd! Ne legyél már annyira lusta, hogy eldobálod, más meg botladozzon benne.
9. Jó lenne, ha a mellékhelyiség sem nézne ki úgy, mint amin végigsöpört egy forgószél. 2 óra környékén már csak gumicsizmában lehet belépni. Mondanám, hogy a piszoár nem hamutál, de a 3. ponból kiindulva egyeseknek felesleges a dohányzási kultúrát ecsetelnem. Remélem otthon is így hagyod magad után a WC-t.
10. És végül a legfontosabb. A személyzet is emberekből áll. Próbáld meg legalább elhitetni a pultosokkal, pohárszedőkkel, partyfotósokkal, hogy akként tekintesz rájuk. Ők értetek vannak. Azért, hogy ti a lehető legjobb körülmények között bulizhassatok, de azt is el kellene fogadnotok, hogy ezeket a körülményeket TI is alakítjátok.

Lehetne ezt máshogy is csinálni, csak akarni kellene...

Van, hogy a német szervezés is csődöt mond. Idén a Loveparade-en legalábbis biztosan így történt, ugyanis 19 halálos áldozatot követelt a rendezvény - nem drogok, alkohol, vagy bármilyen ezekkel összefüggésbe hozható szer miatt. Rajtuk kívül pedig még sokan súlyos, vagy válságos állapotban. Egyszerűen túl sok embert vonzott a felvonulás, amit nem tudtak kezelni a szervezők, illetve a rendőrség. Egy évvel ezelőtt pont egy ilyen indokkal fújták le az egészet, mondván annyi résztvevőre számítanak, amely tömeget már nem képesek kontrollálni. És tessék, egy évre rá be is következett a baj - valamit mégis jól sejtettek. Lehetne itt jönni azzal, hogy Dr. Motte megmondta, hogy ez már üzlet. Mert annyiban kapcsolódik ez ide, hogy a jogokat, a nevet, minden megvett egy társaság, akik ebből valószínűleg pénzt is szeretnének látni. Mivel a korábbi helyszínnel, Berlinnel nem sikerült megegyezni, így hát nem volt más hátra, más városokban bukkant fel a rendezvény, bekényszerítve így terekre, utcákra a sok milliós tömeget. Akármilyen széles is egy út, azt azért tudjuk (akár egy itthoni példával élve - augusztus 20.), hogy egy városban nem lehet csak úgy menekülni. Ha veszély van, akkor az emberből kitör az állat, vagy egyszerűen a pánik, és mindenki a saját életéért fog kűzdeni. Ha kell, a másikon keresztül gázolva, eltiporva. Most pedig mindenki joggal mondhatná, hogy Berlinben is a város közepén volt a Loveparade - igen, de egy 210 hektáros parkban. 2,1 millió négyzetméter! Könnyen lehet, hogy egy akkora emberáradat, amekkora egy Loveparade-re vonul (valahol 1,5 és 2 millió között) már mindenhogy kontrollálhatatlan, és azt is el tudom képzelni, hogy már a berlini Tiergarten sem lenne képes ekkora tömeget befogadni, de az teljesen biztos, hogy ennyi ember nem való sűrű városok utcáira.
És főleg nem alagutakban eltorlaszolni az útjukat! Amikor először olvastam a híreket, azt hittem, hogy valami kis alagútról lehet szó, pár száz, esetleg ezer emberről. De nem, a lenti videón nagyon is jól látszik, hogy mi történt, és elképzelni sem tudom, hogy hogyan engedhették meg, hogy ez kialakuljon:

Elképesztő! Nem is tudom mit lehetne még hozzátenni. Nem szeretnék én itt mindenféle világmegváltó gondolatot közölni, sem következtetéseket levonni. Remélem mihamarabb megtalálják azt a megoldást, hogy soha többé ne legyen ilyen, de a Loveparade is megmaradjon - bár el tudom képzelni, hogy ezek után ez nem lesz egyszerű feladat. Sajnos ez azokon az áldozatokon, akik egy jó este reményében mentek Duisburgba, már mit sem segít, de tudjuk, hogy sajnos mindig kellenek ilyen figyelmfelkeltő események ahhoz, hogy a jövőben több embert meg lehessen menteni. Nagyon remélem azt is, hogy a kórházakban ápolt többi sérült mind felépül, és nem lesz több áldozata a szombati napnak.

index.hu cikk | hirszerzo.hu cikk | Bild képek | Spiegel képek | szemtanúk elmondásai a BBC oldalán |

update 1: A trance.nu oldalon található hír alapján a szervezők 7-800 000 embert vártak a helyszínre, ezért váratlanul érte őket a kb. 1,3 millió látogató. A fentebb említett, korábbi évek tapasztalatait tekintve nem hiszem, hogy ez valós megfontolások alapján történt. Inkább azt érzem mögötte, hogy megkezdődött az egymásra hárítás a szervezők és a hatóságok között.

update 2: Szintén a trance.nu oldalán, de már a fórumban bukkantam két érdekesebb dologra. Az egyik egy hír, amely szerint a szervezők már nyilatkozatban kiadták, hogy a történtek tükrében nem lesz többet Loveparade. Jelenleg nem találtam hivatalos információt erről, úgyhogy kezeljük mértékletesen, bár őszintén szólva egyáltalán nem lennék meglepve ezen sem. A másik, a már említett terület méret, illetve megközelíthetőség. A lenti képen igaz csak töredékét jelölték a berlini helyszínnek, de az útvonalakat, amelyen keresztül megközelíthető, vagy elhagyható a helyszín, nyilakkal jelölték. Többen is úgy gondolják, hogy egyszerűen nem megfelelő területet választottak idén a szervezők. (Vagy csak szimplán a tény, hogy Duisburg egy 250 000 fős város, aminek le kellett volna tudnia kezelni többször ennyi látogatót.)

A spiegel.de képei között azt is meg lehet tekinteni, hogy mekkora helyen szerettek volna ekkora tömeget szórakoztatni. Nem érzem reálisnak már az elképzelést sem.

update 3: A szervezők bejelentették, hogy nem lesz többet Loveparade...

update 4: 21-re emelkedett a halálos áldozatok száma.

Az elmúlt hétvégén került sor Bécsben a Donauinselfestre, ami egy évente megrendezett kis fesztivál. A program nagyon vegyes, elektronikus zenétől a rockon át, a popig minden, több, mint 20 kisebb-nagyobb helyszínen. A sok hazai fellépő mellett pedig elférnek olyan nevek is, mint pl. Billy Idol, HIM, Pendulum, Amy MacDonald, vagy épp Paul van Dyk – szóval tényleg van itt mindenkinek való program, lehet szemezgetni. Említettem már, hogy ez az egész ingyenes? Szóval úgy gondoltuk, hogy kiruccanunk, és jutányos áron meglessük PvD-t.