2011. január 29. Téli, kissé havas nap, sehol egy felhő az égen, napsütés, kellemes hűvös idő, hétvégi nyugalom. Nem is lehetne a sűrű hétköznapok után többet kívánni. Sétálós, kirándulós időnek hódoltunk is napközben, míg délután Gunner és GU barátommal autóba vágódtunk, hogy bár békés szándékkal, de bevegyük Bécset - ennek ellenére csapataink ereje még egy földrengést is előidézett.
Utunk egyenesen a főváros egyik legizgalmasabb épületéhez vezetett, ami nem más, mint a Gasometer. Ez egy 4 épületből álló együttes, amelyet anno a közvilágításhoz használatos gáz előállítására építettek, majd bezárása után a további használat mellett döntöttek - így lett az épületeből irodákat, lakásokat, üzleteket magába foglaló Gasometer City. Található itt egy rendezvényeknek helyt adó helység is. Mi egész konkrétan ezt céloztuk meg, hiszen végre hozzánk közeli városban is koncertet adott Christopher von Deylen és csapata, alias Schiller.
A jelenlegi turné a "Klangwelten - Elektronik pur" címet kapta, azaz tükörfordításban "A hang világai - tiszta elektronika" (mondjuk így annyira nem kifejező, mint az eredeti cím). Igazából nem tudtam mire számíthatunk, csak azt sejtettem, hogy élőben énekelni nem nagyon fognak nekünk. Ez így is lett, de mitsem von le a koncertből és az élményből, ami igazán maradandóra sikeredett.
A korábbi képek alapján az is sejthető volt, hogy ülni fogunk, ez szintén bejött. Ennek megvannak az előnyei és a hátrányai. Mindenképp előny a kényelem, meg persze az, hogy nagyon jókat tudtam videózni a koncerten. Annyira, hogy az összes előadott zenét sikerült is felvenni - néhol a kép nem túl éles, de a sötétből előtűnő tagok koncepciója minden számra kitevődött, ez meg néha becsapta a gépemet. A másik előny még, hogy ez nem minden esetben az a fajta zene, ami annyira táncolható lenne, így furán festene egy kisebb kupac álló ember a színpad előtt. Páran megpróbáltak felállni, és átadni magukat az élvezetnek, de ezeket az akciókat hamar derékba törték a biztonsági emberek. A koncert vége felé azonban elszaporodtak az álló nézők, így engedtek a szervezők. Igaz egyik-másik táncos úgy festett, mintha most szabadult volna Woodstockból, de kit zavar ez? Ráadásul én sem vagyok egy Fred Astaire, nem szólhatok egy szót sem. Így viszont előkerül az ülős koncert hátránya is, hogy állva mégis csak jobban elengedi magát az ember, kevésbé feszeng. Döntsön aki tud.
Fél 9-kor aztán minden elsötétült, és elkezdődött a várva várt koncert. Két billentyűs, két dobos alkották a zenekart. Vokál kizárólag felvételről szólt, az is csk néhány darabnál, a többiben vagy eleve nem is lett volna, vagy egyszerűen anélkül oldották meg a feladatot. Az első háromnegyed, egy óra szinte elrepült, majd egy negyed órás szünet után, amilyet koncerten még nem tapasztaltam, következett a következő nagyjából 1 óra. Ami szintén csak úgy elmúlt... Egyszerűen olyannyira kikapcsolt a zene, hogy észre sem lehetett venni az idő múlását. A tökéletes hétvégi program lenne mindenkinek, pihentet, de szórakoztat, nem is megterhelő, egyszerűen kikapcsol, megnyugtat. A fényeket sem vitték túlzásba, nagyjából egy tucat lámpa, semmi több. Itt a színekkel, és a mozgással játszottak. A kevesebb néha több, ami igaz az egész előadásra is. Mindenki a saját hangszerei mögött, tökéletes precízséggel és összhangban teszik a dolgukat, minden hang, effekt a helyén. Semmi show, semmi integetés, a számok a sötétségben indulnak, majd a végén szintén minden elsötétül. Taps, és kezdődik előről. Ők nem akarnak sztárok lenni, nem a felhajtás a lényeg, csak a zene. Kicsit talán távolságtartónak tűnhet így, pedig amíg ezeket le nem írtam, fel sem vetődött bennem ez a gondolat.
Zeneileg pedig volt ott minden, a kezdetektől napjainkig. 19 dalt játszottak, amelyekből igyekszem egy tracklistet összeírni, nem megy mindig olyan gyorsan. Az biztos, hogy sok zene szólt a Sehnsucht albumról, de az Atemlos és a Klangwelt darabjai is helyet kaptak a 2, 2,5 órában - az ezeken található címeket még annyira nem ismerem. A régieket viszont mindenki ismeri, mint az "Ein schöner Tag", a nagyszerű "Nachtflug", befejezésnek pedig egy kis harangjáték, "Das Glockenspiel". A koncert elején az egyik zenében a ütős srác hasonló csengő effektet dobolt, ekkor meg is jegyeztük, hogy pont jó lesz a Glockenspielhez. Aztán ahogy jött ez a gondolat, úgy el is szállt, elvitték a jobbnál jobb számok. Végül a legutolsónak csak megérkezett, bár akkor már a billentyűből harangoztak. De... igazából írhatnék bármennyit, akkor sem lehetne visszaadni az élményt. Aki ismeri Schillert, tudja milyen zenét játszanak, az most valószínűleg irigykedik. Aki nem, annak először úgyis a videókat mutatnám, persze pár gyorsabb számmal kezdve. A fentebb írt nyugalmon, és a tökéletességen kívül nem nagyon tudok mást hozzátenni. Mondhatnám, hogy elektronikus zene, de nem olyan, hanem egy kicsit más, a tapasztalatok viszont nem mutatnak sok eredményt e téren. Videózni tehát akkor van miből, úgyhogy tessék csak tessék, itt végig lehet pötyögni mindegyik felvételt:
Amit még mindenképp érdemes megemlíteni, az a térhatású hang. Nem középen ültünk, így ebből a szempontból nem volt ideális a helyünk, de a koncert közben is lehetett néha hallani, hogy játszanak ezzel a lehetőséggel. Volt, hogy a 4 sarokban egyesével szólaltak meg a hangok, így mentek aztán körbe-körbe - állat.
Nem tudom Schiller mikor járhatott utoljára Bécsben, szerintem ha volt már itt koncert, akkor is régen, de a közönség az előadás végére teljesen felélénkült, és háromszor sikerült visszatapsolni őket, mielőtt eltűntek volna a színfalak mögött. Ahogy ez megtörtént, egy csapat rögtön el is kezdte pakolni a hangszereket és a tartozékokat, mi pedig hazafelé jövet gyorsan a Sehnsucht albummal pótoltuk a hiányt.
A koncerten elhangzott dalok:
01. Tiefblau (Atemlos)
02. videó
03. videó
04. Schiller (Weltreise)
05. videó
06. videó
07. Leidenschaft (Atemlos)
08. videó
09. videó
10. Ein Schöner Tag (Weltreise)
11. Sehnsucht (Sehnsucht)
12. videó
13. videó
14. videó
15. Denn Wer Liebt (Sehnsucht)
16. Das Glockenspiel (Zeitgeist)
17. Playing With Madness (Atemlos)
18. videó
19. Nachtflug (Tag Und Nacht)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.