Words of Music

Néhány napja ismét lehet voksolni a DJ Mag évente megrendezésre kerülő szavazásán az 5, általatok legjobbnak tartott DJ-re. Sokak szerint az így kialakuló lista mérvadó, míg mások azt állítják, hogy ez csak a népszerűséget, és nem a valódi teljesítményt tükrözi. Olyan díj úgysem kerül kiosztásra, amit valamiért ne bírálnának az emberek, viszont a DJ Mag listája még mindig talán az egyik leginkább várt, és legnagyobb érdeklődést maga után vonó díj.

Az előző évben kissé botrányosra sikerült a voksolás, hiszen egyesek kijátszották a rendszert, így próbáltak meg némi előnyhöz jutni a többiekkel szemben. Reméljük idén nem lesz erre példa, illetve mindenki fair módon áll a megmérettetés elé. Ráadásul a szavazók száma is évről évre növekszik, tavaly több, mint 345000-en adták le voksaikat kedvenc lemezlovasaikra.

Idén a szavazók mindegyike ajándékot is kap, egy DJ Mag újságot digitális formában, plusz ingyenesen letölthet egy számot 1,49£ értékben a Trackitdown oldalról. Augusztus végéig lehet még gondolkodni és szavazni, az eredmény pedig szokásos módon a DJ Mag Top 100 DJ's buliban, október 29-én kerül a nyilvánosság elé.

top100djs.djmag.com

Sikeresen megcsináltuk! Megjártuk Németországot, és hoztunk a családnak videómagnót, mosóport, farmert, pulóvert, kávét és egyéb apróságokat… Na jó, térjünk inkább vissza a XXI. századba. Szóval szerencsésen túléltük a Nature One-t, úgyhogy most egy kicsit hosszabb beszámoló következik. Figyelem, maratoni bejegyzés jön, mindenki készítsen elő három napi hideg élelmet és folyadékot!

Utazás

Indulás csütörök este 7 óra körül Budapestről. Heten, mint a gonoszok, két autóval. Az út jól telt, végig dübörögtek a jobbnál jobb zenék, szerencsére sikerült nem mellényúlni a választáskor. Éjjel nincs nagy forgalom, sem meleg, többek között ezért is választottuk ezt az időpontot. Kényelmes 110-120-as utazótempóval haladtunk végig, persze néha kis szünet tankolni, enni, inni, nyújtózkodni és miegymás. Az időpont választás miatt a nagyvárosok környéki dugók és csúcsforgalmak is elkerültek minket (vagy mi őket), így Frankfurtnál csak a le- és felszálló gépeket nézegethettük. Nagyjából reggel 7 körül érkeztünk meg Kastellaun nevű kis településre, ami mellett megrendezésre kerül a fesztivál. Gyors vásárlás után siettünk is tovább, hogy jó helyet kapjunk a kempingben. Odafelé menet derült ki, miért is olyan nagy ez a Németország: 1 kilométer 3-nak felel meg. GPS irányított minket, de a táblákat is lestük, és amíg  azokon csak 1-1 kilométer fogyott, mi addigra már megtettünk 3-at. Mindegy, a lényeg, hogy megérkeztünk.

Július utolsó napján útrakel egy kis magyar csapat, és meg sem áll a Frankfurt mellett lévő rakétabázisig. Hogy mit keresünk egy ilyen helyen? A válasz egyszerű: Nature One. Idén is, mint minden évben, itt kerül megrendezésre ez a hatalmas fesztivál, amin most mi is részt veszünk. Egyenlőre gőzöm sincs arról, hogy mire is számíthatok, de mindegyikünk így van ezzel. Mindössze a fellépők listáját láttuk eddig, és pár videót, amik alapján csak találgatni tudunk, hogy mi vár ránk.
A fesztiválon kempingezni fogunk, ez a legegyszerűbb és legolcsóbb megoldás. Meg aztán igyenszünk egy "alacsony költségvetésű" kirándulást összehozni. De a méretekről a kempingről készült felvétel is árulkodik. Ez az a hely, ahol nem szabad lerészegedni, mert egy hét múlva is még a sátradat keresheted:

A fellépők közül van pár, akiket semmiképp sem szeretnék elmulasztani: Paul van Dyk,  ő egyértelmű; Ferry Corsten, akiről eddig mindig lemaradtam valami miatt, remélem végre összejön; Giuseppe Ottavianit sem sikerült eddig elcsípni, épp itt az ideje; WestBam,  az őrült, aki szintén régi nagy kedvenc; Sonora is kíváncsi vagyok, biztos lesz egy "Keep Control". És ők még mindig csak az Open Air Floor színpadán lesznek, ráadásul még ez a lista sem teljes. Ezen kívül lesz még 3 helyszín, sok-sok más DJ-vel. Állakat felkötni, a többi név:

Open Air Floor

Péntek: Tiësto, Ferry Corsten, ATB, Judge Jules, Kyau & Albert, Duderstadt, Sono (Live),  Giuseppe Ottaviani (Live)
Szombat: Paul van Dyk, Armin van Buuren, Moguai, WestBam, Tag, Tom Cloud, Dave 202, Anthony Rother (Live), Rank1 (Live), NUDE (Live), The Flowmasterz (Live), NatureOne Inc. (Live)

Century Circus

Péntek: Carl Cox, Chris Liebing, Umek, Joris Voorn, Elmar Strathe, Alter Ego (Live), Renato Cohen (Live)
Szombat: Sven Väth, Dave Clarke, Felix Kröcher, Sven Wittekind, DJ Murphy vs. C. Fischer, Space DJ'z, Brixton, Discordia, Johannes Heil (Live), Arkus P. (Live), Jacek Sienkiewitz (live), Elton D. & Snoo (Live)

House of House

Péntek: Dubfire, The Disco Boys, Lützenkirchen, Milk & Sugar, Sebastian Gnewkow, Malente
Szombat: Monika Kruse & Karotte (back2back), Dominok Eulberg, Gregor Tresher, Moritz Piske, Martin Heyder, Babor, Ante Perry, Gabriel Ananda (Live), Einmusik (live)

Classic Terminal

Péntek: CJ Bolland, Da Hool, Yves de Ruyter, DJ Toyax, Rob Acid (Live)
Szombat: Bassface Sascha, Dr. Motte, Tillmann Uhrmacher, Tanith, Tom Wax,  Perplexer, Raoul, Mijk van Dijk (Live)

És akiket még ez a lista sem győzött meg, azoknak itt egy videó, a 2007-es Nature One visszatekintője.

Mi már megvettük a jegyeket, most már csak készülődés és a várakozás van hátra. Remélhetőleg sikerül képeket és videókat készíteni, illetve egy hosszabb beszámoló is lesz természetesen.

www.nature-one.de

Colbee, a Trancespotting nevelgetője új oldalt indított útjára, Playlists.hu néven/címen. Ez  nagyon jó hír a lustábbaknak és a gyűjtögetőknek is, hiszen így egy helyen megtalálhatjátok több rádió műsor tracklistjét, és nem kell sokat keresgélni sem. Magyarok, külföldiek, lehet válogatni bőven, tessék csak tessék...

www.playlists.hu

A következő személy, akit bemutatunk nem épp a trance kedvelők között a leghíresebb, de munkássága mindenképp a legnagyobbak közé emeli az elektronikus zenei szcénában. Tehát tudjatok meg egy kicsit többet a klubok nagyasszonyáról, Marusháról.



Marusha Aphrodite Gleiss 1966. november 18-án született a németországi Nürnbergben, ahonnan később Berlinbe költözött, és a mai napig is ebben a városban él. 1990-ben tűnt fel a nyílvánosság előtt a szombatonként jelentkező "Dancehall" című műsorával a Jugendradio DT64 rádiónál, ami az első techno zenét játszó adások egyike volt. Miután az állomás megszűnt, műsorát a Radio Fritz-en folytatta, immáron "Rave Satellite" címmel.

A nagy áttörést azonban 1994 hozta meg számára, amikor megjelent "Somewhere Over The Rainbow" című szerzeménye, amivel 3. helyen szerepelt a média által összesített listán (Media Control Chart), és több mint 500.000 darabos eladással platinalemez lett belőle. Techno track soha azelőtt nem szerepelt még ilyen jól a listákon. A következő single az "It Takes Me Away" volt, mellyel hasonlóan nagy sikereket ért el, és amelyből aranylemez lett. Mindezekre még rá tudott tenni egy lapáttal amikor megjelent "Raveland" címmel első albuma is és ezekben az időkben hozta össze a sors WestBam-mel is.

Sikersztorija  1995-ben töretlenül folytatódott, megszámlálhatatlan fellépéssel mind hazájában, mind külföldön. Ekkor Marushát csak úgy emlegették, mint "a techno királynője". Ebben az évben nyerte el a Viva Comet legjobb techno fellépés ("Best Techno Act"), illetve az "Echo Award 95"-on a legjobb nemzetközi női előadó ("Best Female Artist National") díját, és a Brandenburgi kapu előtt kapta jelölését az MTV aktuális díjátadóján, mint a legjobb női előadó ("Best Female Artist").

Egy év utazgatás, és DJ-zés után aztán visszatért a stúdióba és megjelent "Deep" című szerzeménye. Ezzel ott folytatta a listákon, ahol azelőtt abbahagyta. Hamarosan kijött a közönség elé a következő album, "Wir" címen, illetve az ezekről megjelenő single a "Unique", és a "Secret" (1996), amivel Marusha ismét beletalált. A rajongók között is nagyon pozitív volt a fogadtatás. Szinte hihetetlen ez a menetelés, ami az elmúlt években jellemezte az előadónőt. A sikerek a média érdeklődését is felkeltették, ennek tükrében nagy nyilvánosságot kapott ezekben az időkben. Folyamatosan úton volt, egyik fellépés a másikat érte, szinte nem volt olyan rave vagy techno esemény, ahol ne fordult volna meg.

Ezalatt már a következő megjelenéseken dolgozott. 1997 végén aztán a közönség elé is tárta az "Ur Life" című számát, ami az utolsó nagyobb sikere lett végül. A következő albuma a "No Hide No Run" már nem tudta megismételni elődei eredméyneit, az erről megjelenő single lemezek ("Free Love", "My Best Friend") nem értek el kiemelkedő helyezéseket lsitákok. Noha Marusha is változott, próbálta követni a zenei stílus változását, de úgy tűnik nem sikerült teljes mértékben elnyerni a műfaj kedvelőinek a tetszését.

Ezt követően szinte teljesen el is tűnt a médiából, nem nagyon lehetett hallani róla sehol sem. A soron következő 2002-es megjelenéséig viszont feltűnt a "Planet Alex" című filmben. A "Nonstop" nevet viselő válogatás album megjelenése után megalapította saját kiadóját , a "Ping Pong Productions"-t, illetve ezzel egyidőben elhagyta a "Low Spirit"-et, ahol korábbi pasija, Maximilan Lenz (alias WestBam) is tevékenykedik. 2003-ban pedig ismét a listákra került "Snow in July" című kislemezével. Egy évre rá pedig "Offbeat" néven állt elő egy albummal, amelynél szakított a populáris hangzással és inkább egy alternatívabb vonal felé nyitott, amivel ismét tudott újat mutatni.

2005-ben Marusha ismét eltűnt egy kis időre, ekkor született ugyanis Quentin nevű kisfia. Majd ebben az évben ismét elindult a "Rave Satellite" című rádióműsor a Radio Fritz-en, amit 2007-ig sugároztak. Utóbbi évben feltűnt még a németországi tehetségkutató, a Popstars című műsorban, mint zsűritag, illetve megjelent "Heat" néven legújabb szerzői albuma, amelyről az első single a "Kick It" volt.

Láthatjuk, hogy Marusha igazán szép pályát tudhat eddig maga mögött. Voltak nehezebb időszakok, de emellett képes volt divatot diktálni és megújulni is. Nekem sajnos még nem sikerült élőben megtekinteni és hallani, amit élőben produkál, de egyszer mindenképp szeretnék megejteni egy ilyen alkalmat.

4. Szerintem dögöljön meg a szomszéd tehene is.

Bár ez egy zenei blog, azonban a filmzenék által mégis létjogsultságát érezzük annak, hogy néhány kiemelkedőnek vélt alkotásról szót ejtsünk majd a későbbiek során. Nekem egyik nagy kedvencen az összetéveszthetetlen hangzást nyújtó Sigur Rós nevű izlandi zenekar. Nos, 2002-ben egy izlandi dokumentumfilm zenéjéhez kérték fel őket.

Hlemmur

Hogy mi a közös 3 hajléktalanban, egy mániákus depressziósban, egy szellemi fogyatékos párban és egy sofőrben? A válasz egyszerű: a Hlemmur, mely Reykjavík egyik buszpályaudvara. Mindannyian szerves részei ennek a helynek, ahonnan bár percenként indulnak a buszok a sors iróniája folytán mégsem olyan könnyű szabadulni. Magához láncolja ez a misztikus hely ezeket az embereket és nem ereszti őket, nem engedi, hogy visszatérjenek az élet napos oldalára, hogy megtalálják amit elvesztettek évekkel ezelőtt… az életüket.

Egy dokumentumfilmes, Ólafur Sveinsson 2002-ben ezekről az emberekről készített egy másfél órás dokumentumfilmet, bemutatva mindennapjaikat, megszólaltatva őket, hiszen mindenkinek van egy története, amit szívesen elmesélne bárkinek, aki meghallgatja, hogy okuljanak belőle mások is.
Megszólal benne egy buszsofőr, aki azelőtt az alkohol rabja volt, mostanra azonban lassan, de elindult felfelé, először munkát szerzett, majd egy kis lakást a Hlemmur közelében.
A film fő vonala azonban Ómar és barátja Hannes életéről szól. Fájdalmaik elől minden nap alkoholmámorba menekülnek, addig amíg a nap végén már felállni sincs erejük. Valamelyik fa alatt éri őket az álom minden egyes nap.

A film készítője másfél év után visszatér a helyszínre megvizsgálni, hogy kivel mi változott. Ismét találkozunk a buszsofőrrel, akiről kiderül, hogy a látszat ellenére mégsem találta meg a békét a világgal, hiszen problémája van a bevándorlók elviselésével. Találkozunk Ómarral, azonban most már nem a pályaudvaron, hanem vidéken, ahol úgy tűnik, hogy egyenesbe jött, hiszen munkája van, fedél a feje felett. Mi mást kívánhatna egy hajléktalan? Azonban kiderül, hogy nem boldog jelenlegi életével. Minden korábbi barátja meghalt, még Hannes is, családja pedig már régóta nem beszél vele. Jogosan teheti fel a kérdést: ez az az élet amire oly nagyon vágyott?

Összességében, véleményem szerint rendkívül tiszta képet kapunk az izlandi lakosok egy jelentős hányadának gondolkodásáról és arról a mély depresszióról, melyből nem találják a kiutat. Zavartak, nem tudják mit kellene tenniük és talán ezért bele is törődtek az életükbe. Nem bíznak a kormányban, nem bíznak senkiben!