Sikeresen megcsináltuk! Megjártuk Németországot, és hoztunk a családnak videómagnót, mosóport, farmert, pulóvert, kávét és egyéb apróságokat… Na jó, térjünk inkább vissza a XXI. századba. Szóval szerencsésen túléltük a Nature One-t, úgyhogy most egy kicsit hosszabb beszámoló következik. Figyelem, maratoni bejegyzés jön, mindenki készítsen elő három napi hideg élelmet és folyadékot!

Utazás

Indulás csütörök este 7 óra körül Budapestről. Heten, mint a gonoszok, két autóval. Az út jól telt, végig dübörögtek a jobbnál jobb zenék, szerencsére sikerült nem mellényúlni a választáskor. Éjjel nincs nagy forgalom, sem meleg, többek között ezért is választottuk ezt az időpontot. Kényelmes 110-120-as utazótempóval haladtunk végig, persze néha kis szünet tankolni, enni, inni, nyújtózkodni és miegymás. Az időpont választás miatt a nagyvárosok környéki dugók és csúcsforgalmak is elkerültek minket (vagy mi őket), így Frankfurtnál csak a le- és felszálló gépeket nézegethettük. Nagyjából reggel 7 körül érkeztünk meg Kastellaun nevű kis településre, ami mellett megrendezésre kerül a fesztivál. Gyors vásárlás után siettünk is tovább, hogy jó helyet kapjunk a kempingben. Odafelé menet derült ki, miért is olyan nagy ez a Németország: 1 kilométer 3-nak felel meg. GPS irányított minket, de a táblákat is lestük, és amíg  azokon csak 1-1 kilométer fogyott, mi addigra már megtettünk 3-at. Mindegy, a lényeg, hogy megérkeztünk.

Élet a kempingben

A kemping bejáratánál még nem volt nagyobb sor, de azt már láttuk, hogy elég sokan megérkeztek előttünk. Megmutatták hova kell állnunk, ahol máris szorosabb barátságot kötöttünk egy kempingforgalom-irányító (vagy ki) emberrel. Tekintve, hogy az autók között se több, se kevesebb, mint 1 méter távolságnak kellett lennie, sehogy sem volt jó neki, ahogyan mi beálltunk a helyünkre. 1120 kilométer után viszont egyesek már kicsit türelmetlenek voltak, amit egy enyhe káromkodással próbáltak ellensúlyozni. A parkolós ember ezt meghallotta, és csak ennyit mondott: „Tudom, tudom!”. Mint kiderült, egy újvidéki (Novi Sad) szomszéd volt az illető. Éljen a „multikulti” és a nemzetközi kapcsolatok.

Mire kiszálltunk az autóból, a kempinges szomszédaink már be is fejezték sátraik összerakását, ugyanis nekik ez az elhajítom és magától összeáll féle házuk volt. Gondoltam én is kipróbálom, de az eredmény csak egy tompa puffanás a füvön és röhögés a szomszédoktól. A hagyományos sátrak átka… Sebaj, pár sör kíséretében hamar felépítettük a kis magyar falut, és kezdődhetett a kemping feltérképezése.
Az első elkeseredés, amikor rájöttünk, hogy nem vagyunk túl közel a bejárathoz, pedig ezért is indultunk korán. A második akkor ért minket, amikor megláttuk a „mosdókat”, tehát a mobil wc-ket. Itthoni tapasztalataink szerint elég pár óra, hogy egy teljesen gusztustalan doboz legyen ezekből a fülkékből. De szerencsére mindkettő alaptalannak bizonyult: a helyünk aránylag csendes (erről bővebben kicsit lentebb), és olyan helyen volt, ahol nincs nagy forgalom, így nem kellett nagyon félteni a holmikat sem, ráadásul nem képződött centis por a sátrakon és autókon, mint a „központban”. A wc-ket pedig rendszeresen ürítették és kitisztították, ami elég meglepő tapasztalat volt. Persze akadtak olyanok, amik úgy néztek ki a végén, mint a már itthon megszokottak, de nagy általánosságban elmondhatom, hogy tiszták voltak, aminek én személy szerint örültem. Így kellene ezt (is) csinálni! Ráadásul olyan mennyiségű telefonfülke (így hívtam a mobil mosdókat) volt kihelyezve, hogy szerintem sohasem kellett sehol sem egy percnél többet várni, ami szintén nem rossz dolog.

Kicsit tovább kellett sétálni, hogy elérjünk a zuhanyzókhoz. Itt már ekkor nagy sor állt, kicsit megijedtünk ettől is, de ha az ember jó időpontban ment, nem kellett várnia. A fürdés 3€-ba került, amit kicsit sokalltam, főleg azután, hogy jártam bent. Kicsit ilyen koncentrációs tábor jellegű volt a dolog, hosszú bádog fülkék egymással szemben, egy ilyen fülkében meg 5-6 ember. A cuccokat csak egy kerítésre lehetett lerakni, ami nem mindig praktikus. Főleg, ha úgy megy az ember mint én, akinek tele volt a zsebe apróval… A víz hideg volt, bár nem túlságosan, így még kicsit jól is esett. Az első tapasztalatok után már többek csak a lajtos kocsi vizénél, vagy a kihelyezett csapoknál fürödtek. A fürdő mellett voltak nagyrészt az étkezős pavilonok, ahol sokféle „menüből” lehetett válogatni. Hamburger, waffel, kolbász, döner, pizza, fagyi és még ki tudja mi. Ráadásul teljesen jó áron lehetett mindent kapni, mint akármelyik városban Németországban. Csak meg kellett találni, hogy hol adnak akkora adagot, ami meg is éri az árát. Mi általában döneren, kolbászon és melegszendvicsen éltünk.

Milyen lehet a kempingben élni? Indítsatok el minimum 5 zenét egyszerre, persze mindegyik más stílusú, de a legfontosabb: az egyik mindenképp valami hardstyle legyen! Életemben nem gondoltam volna, hogy ekkora igény van még a jumpstyle, happy hardcore, harcore techno és társaikra, elképesztő. Láttam „Rotterdam Gabber” pulóveres arcokat is, de volt, akinek elég volt ez a rövid szöveg: 160 bpm. Bár szerintem ez a 160 elég kevés, mert volt pár, amire simán azt mondanám, hogy 200 és végtelen között valahol. Az első nap kicsit nehezen viseltem, viszont most már nehéz elaludni valami hasonló zene nélkül. Először a szomszédunk is ilyet bömböltetett, de szerencsére a lejátszó olyan 1-1,5 óra után megadta magát, ők pedig annyira elkeseredtek, hogy le is léptek a haverokhoz sátrastul, mindenestül.
Emellett voltak, akik teljes felszereléssel érkeztek: lemezjátszó, keverő, erősítő, hangfalak, stroboszkóp és egyéb fények, amiket még néhány itthoni szórakozóhely is megirigyelne. Így tulajdonképpen non-stop buli volt. Az ilyenek közül sokan be sem mentek, hanem a kis társaság elszórakoztatta magát 3-4 napig a kempingben. A hangcuccok mellett sokan hoztak ülőgarnitúrát, felfújható medencét (valahol még szökőkút is állt), de láttunk zászlórúdra tűzött guminőt is. Szerintem nagyon hangulatos egyébként, bár néha kicsit fárasztó tud lenni. (egyik és másik videó)

A fesztivál

A fesztivál bejárata tőlünk olyan fél-, háromnegyed órás sétára volt. Viszont mivel ilyen hangulatos a kemping, fel sem tűnik az embernek. Bejutás az első nap kicsit lassabban ment, amikor mindenki egyszerre érkezett az esti 8 órás kezdésre, de ezt a tömeget is elég jól tudták kezelni a rendezők, szerintem 10 perc után már a kapu másik oldalán álltunk. Bent fotózkodás, vásárlás és ismerkedés a területtel. A bejáratnál kaptunk egy kis füzetet, amiben volt térkép és minden helyszínhez line-up, ami nagy segítség volt az éjszakai vándorlásban és program keresésben.
Bent is voltak büfék, ahol a szokásos módon lehetett fizetni, inni viszont csak bónnal. Egy bón 0,9€-ba került, ha pedig esetleg maradt volna a második nap végén, a pénztárnál visszaváltották. Az árak itt sem voltak nagyon elszállva, és ami örvendetes volt, itt is működött a visszaváltós rendszer. Akármit iszol, annak a poharát, dobozát ha visszaviszed, visszakapsz 1 bónt. Szerintem ez egy jó ötlet, ösztönzik az embert arra, hogy ne szemeteljen, így nem kell bokáig érő üres dobozokban mászkálni. A hátulütője, hogy amikor sokan várnak a pultnál, nem lehet egy perc alatt visszaváltani az kiüresedett dolgokat.

1. nap

A zenei sort Kyau & Albert fellépésénél kezdtem. Korán léptek fel ismét, ezért slágeresebb is volt a műsor, de szerintem ők mindig nagyon jó szettet raknak össze. A nagyon jó zenék között szólt többek között „Paul van Dyk - Complicated", persze saját remixben és "Ronski Speed – The Space We Are” is. De hallottunk "Megashira"-t, illetve "Out of The Sky"-t, és még csak épp, hogy megérkeztünk.
Utánuk ATB következett, de őt feláldoztam az Extrawelt párosért és minimálos, elektrós hangzásért. Ők a Cocoon Club sátrában léptek fel, ami meg is telt tiszteletükre, ráadásul mindenki bulizott, nem csak ácsorogtak. Itt egy jó közönség volt, látszott, hogy tudják miért jöttek oda (videó). Nekem  is nagyon tetszett. Innen visszamentem a többiekhez az Open Air Floorhoz, ahol még André örjítette a népet, épp a "Nirvana - Smells Like Teen Spirit" szólt, és mindenki csápolt. Pár szám után pedig a "Let U Go"-val fejezte be a történetet. Azt könnyen észre lehetett venni, hogy Németországban ATB még mindig nagyon nagy név, sokakat érdekelt a tömegből és a fotósok közül is.
Gyors frissítő még mindenkinek, majd irány az első sor: Ferry Corsten következett. Érdekes módon körülöttünk mindenki csak bambult, amíg mi ott pattogtunk a jó kis zenékre. Furán is néztek ránk, de Ferry egyszer felénk mutatott, és felemelte a hüvelykujját, úgyhogy megerősített minket abban, hogy nem mi vagyunk a hülyék. És végre nem jött közbe semmi sem, láttam, hallottam Ferryt! A szett is tetszett,  igaz nem játszott túl sok zenét, de végig pörgős volt. A végén viszont kezdtünk már nagyon éhesek lenni, úgyhogy Sonot csak pár percig hallgattuk. Kerestünk valamit, amit jó áron adnak és sok is, miután pedig megtaláltuk, hallgattunk egy kis Carl Cox szettet. Tavaly nyáron rájöttem, hogy a régi Cox jobban tetszett, és ezt most is sikerült megerősíteni. Ettől függetlenül még mindig nagyra tartom az öreget.
A melegszendvicset és a techót követően elindultunk vissza, ahol Tiësto már játszott. A hangot úgy feltolták, hogy még a tömeg közepén is a mellkasomban éreztem a mélyládákat. Nem volt jó, pedig előtte szépen szólt minden. Ráadásul akkora tömeg jött össze, hogy mozdulni sem lehetett. Egy darabig bírtuk, aztán inkább elmentünk körülnézni. A szett eleje úgysem volt nagyon magával ragadó. A legközelebbi helyre néztünk be, egy rakátasilóba, ahol a Tunner Trance Force hozott össze egy kis helyet. Hát, maradandó élmény lett ez is. Trance és harcore zene egyszerre, érdekes párosítás volt. Ki is néztek minket, nem úgy néztünk ki, ahogy azt ők elképzelik, ráadásul nem táncoltunk. Kicsit nehéz volt felvenni a ritmust, és az "Adagio for Strings" is furcsa volt ebben a verzióban. Nagyjából 10 percig bírtuk itt, aztán egy kiállásnál gyorsan kisurrantunk, nehogy eltapossanak minket. Visszamentünk Tiëstora, ahol ekkor már jobb zenék szóltak, de a tömeg és a hang nem javult sajnos semmit sem. Volt az "Art Of Trance - Madagascar", viszont Richard Durand remixben, ami még mindig nem fogott meg. Külön-külön jó, de valahogy nekem nem áll össze. A holland műsorának befejeztével a tömeg elszállt, mi pedig be előre. A sokfelé szakadt kis csapatunk ismét egymásra talált, sőt még Gabriellel is összefutottunk, aki egy másik csapattal jött.
Következett Giuseppe Ottaviani, és egy remek háromnegyed óra. Az első zenét egy másik szettjéből már ismertem, akkor is nagyon megtetszett, így élőben pedig pláne.  Az énekes leányzó szegény elég pici lehet, mert még a méteres magassarkúban sem tűnt túl magasnak (videó). Utána pont arról beszéltünk, hogy végre GO is készít vokálos dalokat, hiszen a "No More Alone" is ilyen, amivel pedig zárta a live act-et. Összességében nagyon tetszett a szett, pörgős volt, szép kiállásokkal.
Az első napot Judge Jules zárta nálunk. Na ő aztán jól bele is kezdett. Először tavaly hallottam Prágában, de az az előadása nem tetszett, túl monoton veretés lett belőle. Szerencsére ez most nem ilyenre sikerült, veretés volt, de változatos és jó zenékkel. Szokásához híven végig tartotta a kapcsolatot a közönséggel, mindenféle mozdulatokkal, grimaszokkal hergelte őket. Mi csak egy fél órát hallgattuk a tánctéren, utána elmentünk még körülnézni (közben végig hallottuk, hogy mit játszik Jules), majd elindultunk a sátrak felé.

2. nap

Délelőtt a melegre és hardcore-ra ébredtem. Vagyis ezzel együtt még vagy 3 másik zenére, de ez tisztán kivehető volt az összes közül. A nap hamar elment, pihenés, mászkálás és hasonlók volt a program. Este hamar be szerettem volna menni, mert 6-kor Duderstadt zenélt, de ez nem jött össze, így csak 9 körül értünk be a katonai területre. Körbejártuk a még nem látott helyeket, többek között a Thunderdome sátorba is belestünk. Kökemyény hardcore szólt, nagyon komoly volt. A Tunnel Trance után valahogy ezt a ritmust sem sikerült elcsípnem, de egy darabig nézelődtünk, hallgattuk a doing-doing ütemeket, majd elindultunk a Classic Terminalhoz, ahol Dr. Motte kezdett 10-kor.
Ez az ember egy idióta. Biztos vagyok benne, hogy egy sárgaházban él, és ilyenkor a fellépésekre kiengedik, de egy csapat várja a színfalak mögött, hogy rögtön vihessék is vissza. Még sohasem láttam élőben, de talán ő volt az egyik legmaradandóbb  fellépő mindannyiunk számára. Az SZTK keretes szemüveg, a fura arc és a kábelekkel teli ruha elég érdekes összképet festett, de a zsenik mind bolondok. A szettet valami lassú house számmal kezdte. Nem tudtam mire vélni, de gondoltam kicsit később majd beindul a dolog. Aztán nem telt el egy perc sem, a langyi zenét lehúzta, és következett a jól megszokott veretés (3 Phase feat. Dr. Motte - Der Klang Der Familie - videó). Classic Terminal lévén sok régi zene szólalt meg, többek között volt "Blaze -To My Beat" és "Mario Lopez - Sound of Nature" (videó). Nem mai darabok...
A doktor úr után átvágtattunk a tömegen, mert az Open Air Flooron 23:45-től Paul van Dyk zenélt, és nem szerettünk volna nagyon hátul állni. Sokan voltak már ott, de a széleken be lehetett menni. Ekkor még Anthony Rother tolta a live-ot, ami az első percekben meglepetésemre jónak tűnt, de aztán a szokásos unalmas prüntyögés lett belőle. Szerencsére nem volt sok hátra a végéig.
PvD-re is nagyon sokan voltak kíváncsiak, szép lassan megtelt a színpad előtti terület. Szett szempontjából nem tudtam mire számítsak, úgyhogy mindenféle várakozások nélkül mentem. És nagyon jó lett. Tempó a szokásos, sok kiállással, szép zenékkel, szinte veretés nélkül. Pár részlet, ami feltűnt ezalatt: Paul egyszer mosolygott, és azt hiszem a technikusának mutatta a középső, tánctér feletti kivetítőt. Hátra fordultam, és úgy írták a nevét, hogy "Paule". Volt még valami szöveg, de sohasem sikerült teljesen elolvasni. A másik, amikor a fotósokat egy adagban engedték be, a pult két oldalára. Úgy megrohanták, mintha sohasem járna Németországban, alig bírták kiterelni a kattintgató népet. És mindezt három adagban. Mi is éltünk a marketing adta lehetőségekkel, ekkor végig lobogtattuk a zászlónkat, kíváncsi vagyok lesz-e nyoma valahol. A harmadik pedig, hogy a "Moving to New York" nagyon tetszik neki. Végig ment a léggitár, éneklés, bólogatás és egyéb dolgok (videó).
Paul(e) után egy kis pihenés jött, a Nature One Inc. Live, amiben a live rész a közönség és a színpadon lévő tűzzsonglőrök voltak. Előttük volt még egy kisebb tüzijáték, nem egy augusztus 20, ennek ellenére azért tetszett (videó).
A szünet után Armin következett, akár live, végülis ő ott volt. Egy darabig bírtuk a tömegben, aztán annyira nem lehetett mozdulni, hogy Gabriellel kimenekültünk inni, majd leültünk az Open Air Floor melletti domboldalra, és onnan követtük az eseményeket. A holland is jót zenélt, nem lógott ki a sorból, pörgős szintén, bár a végén nekem már kicsit soknak tűnt a show elem. Volt olyan pillanat, amikor hang nélkül senki sem mondta volna meg, hogy elektronikus zenei koncerten van. Armin ott kiment a színpad elejére, és onnan integetett a közönségnek, illetve mászkált egyik végéről a másikra. Ahol ültünk, előbb tűnt egy rock fesztiválnak, mint egy DJ fellépésének.
Miután végzett, a tömeg ismét fogyni kezdett, mi pedig visszamentünk a helyünkre, mert Rank1 jött, tényleg live act-tel. A közönség valahogy nem akarta venni a lapot, érdemtelenül próbálták őket tapsra, vagy akármi másra buzdítani. Pedig kitettek magukért a srácok (videó). A fényképezőm nem nagyon fogta őket, általában világítottak mind a ketten a képen, de párat sikerült azért készíteni róluk is. A befejezés pedig "Adagio for Strings" volt, kicsit lassabb és emészthetőbb verzióban, mint a Tunnel Trance Force-nál. Jöttek ugyan hamis hangok a billentyűből, de jószívű vagyok, megbocsátok.
A laptopról való zenélés után jött az ellentét, WestBam. Neki kikészítették a három lemezjátszót, bár szerintem csak kettőt használt végig. Ha az alapján kapná a fizetését, hogy mennyi ideig látja a tömeg, akkor meg kéne felezni azt a gázsit. Átkeverések előtt túrta a bakelites táskáját, utána pedig rögtön rakta is el az előzőt, mintha mindeki csak haza akarta volna vinni. Ezt tetézi az érdekes mozgásával, amikor "táncol", és egyik pillanatról a másikra eltűnik a pult mögött (videó). Akkor lepődtem meg igazán, amikor reggel fél 6 felé megfordultam, és dugig volt még az tántér. Nem hiszem, hogy csak a hazai pálya előnye lenne, őt is még mindig nagyon sokan szeretik. De hát letett már nem kevés dolgot arra a bizonyos asztalra. A végén pedig szinte követelte a publikum a "Beatbox Rocker"-t, hát meg is kaptuk (videó).
Innen szerettem volna még visszamenni a Classic Terminalhoz, de egyszerűen nem vitt át a lábam, elindultam hát a "falu" felé.

Útközben már nem találkoztam annyi friss emberrel, mint egy nappal korábban. Minden úgy nézett ki, mintha valami vihar söpört volna végig a területen. Ott volt minden, ahol épp kiesett az emberek kezéből. Volt egy sátor, aminek a tetején egy pakli szétszórt kártya feküdt, mellette pedig egy felakasztott Barbie lógott néhány sörös hordó és doboz társaságában. Idilli hangulat.

Másnap aztán összeszedtük magunkat és csomagjainkat, majd nekivágtunk a hazafelé tartó utazásnak. Itt már nem volt senki sem olyan lelkes, mint amikor jöttünk, de sajnos véget ért a két napos agymenés. Az autópályán, illetve a parkolókban, pihenőkben mindenhol a fesztiválról haza igyekvőkkel találkozott az ember, mentek az integetések oda-vissza (már aki nem dőlt ki azonnal).

Szóval nekem nagyon tetszett az egész, remélhetőleg nem utoljára jártam a rakétabázison. Lehet, hogy nem lesz még egy ilyen line-up, mint az idei, ennek ellenére jó lenne jövőre is visszamenni Kastellaunba. A hangulat, a szervezés, az egész három nap nagyon jó volt, csak túl gyorsan telt el. Már értem azokat a fanatikusokat, akik rendszeres vendégei a Nature One-nak.

Eddig fellelt tracklistek:

Dave 202
01. ID
02. Fire & Ice - Tour de Trance
03. ID
04. Will B - Upgrade
05. ID
06. ID
07. Funabashi pres. Saltwater - The Legacy 2.0 (ID Remix)
08. Vengeance - Temptation
09. Armin van Buuren & DJ Shah feat. Chris Jones - Going Wrong (Sean Tyas remix)
10. Dave202 - Louvre

Kyau and Albert
1. Dirty South and Axwell feat Rudy - Open Your Heart (vocal mix) - Axtone
2. Chicane vs Natasha Bedingfield - Bruised Water (Mischa Daniels mix)
3. Delerium - Silence (Niels van Gogh vs Thomas Gold mix) - Nettwerk
4. Marc Marberg with Kyau and Albert - Neo Love - Euphonic
5. Paul van Dyk feat Ashley Tomberlin - Complicated (Kyau and Albert mix) - Vandit
6. Plain White Ts - Let Me Take You There (First State bootleg mix)
7. Marc Marberg with Kyau and Albert - Orange Bill - Euphonic
8. Wippenberg pres Sphaera - Front - Black Hole
9. Kyau and Albert - Hide and Seek (? mix)
10. Cressida - 6 AM (Kyau and Albert mix) - Euphonic
11. Lange - Out Of The Sky (Kyau and Albert mix)
12. Marc Marberg with Kyau and Albert - Megashira
13. Ronski Speed vs Rex Mundi - The Perspective Space (Markus Schulz mashup mix)
14. Kyau vs Albert - Made Of Sun (Kyau vs Albert hard dub mix)

ATB
1. Jerome Isma-Ae vs Strobe - Monkey Square
2. Jades - Wrong Meditation
3. Mr Pit - Shana (Duderstadt progressive dub mix)
4. New Order - Blue Monday (? mix)
5. ATB - 9PM (Till I Come) (Josh Gallahan 2008 mix)
6. Tom Cloud - Ray Of Light
7. Solar Sun - Reflections
8. Blackwatch and Greed feat Leslie - Gentle Rain (Glenn Morrison and Arnej mix)
9. Aurosonic - My Way
10. Glenn Morrison - Circles
11. Aurosonic - My Way
12. Andy Duguid feat Leah - Wasted
13. Nirvana - Smells Like Teen Spirit
14. Nature One Inc - Wake Up In Yellow (ATB and Josh Gallahan mix)
15. Akesson - Perfect Blue
16. ATB - Let U Go (ATB mix)

Ferry Corsten
1. Lisa Gerrard - Sanvean
2. Mr Pit - Shana (Duderstadt progressive dub mix)
3. Tritonal - Essence Of Kea
4. Simon Patterson and Sean Tyas - Something Is Up
5. Midway - Monkey Forest (Jonas Stenberg mix)
6. Bart Claessen and Dave Schiemann - Madness (Super 8 and Tab mix)
7. Ferry Corsten - Beautiful (Original extended mix)
8. Binary Finary - 1999 (Gouryella mix)
9. Ferry Corsten - Brain Box
10. Embrace - Embrace (Ferry Corsten fix)

Carl Cox
01. Jon Rundell - What Is It?
02. Alex Dias - Materia (Original Mix)
03. Alex Dias - Materia (Steve Mulder Remix)
04. Sergy Castle - Arpegiator
05. Cirez D - B-boy
06. Cirez D - Control Freak (Ozgur Can Remix)
07. ID
08. ID
09. Michel de Hey - Simultaniously
10. Steve Mulder - Spring Break
11. Odessa Soundfreaks — Blow Your Ears (Pedro Delgardo and Tina Martin remix)

Giuseppe Ottaviani (Live)
1. ID
2. Giuseppe Ottaviani and John O-Callaghan - Our Dimension
3. Giuseppe Ottaviani - Thermopile
4. Andre Visior and Kay Stone - Something For Your Mind (Giuseppe Ottaviani live mix)
5. Giuseppe Ottaviani - Through Your Eyes (live mix)
6. Giuseppe Ottaviani - Timeline
7. Jose Amnesia - Follow Me (Giuseppe Ottaviani mix)
8. Giuseppe Ottaviani feat Stephan Pickup - No More Alone (John O-Callaghan mix)

Moguai
01. Digitalism - Rewind
02. Style Of Eye - The Big Kazoo (Techno Dub)
03. Little Mo Yin Yang - Reach (TV Rock Remix)
04. Adam K & Soha - Twilight (Chris Barratt Remix)
05. Eric Prydz - Pjanoo
06. ID - ID
07. ID - ID
08. Soulwax - NY Lipps (Kawazaki Dub)
09. ID - ID
10. Hatiras - Speakerhumper
11. Sia - The Girl You Lost To Cocaine (Sander van Doorn Remix)
12. Andrea Introvigne - Magic Bus
13. Moguai - Sittin' On Chrome (X Edition Dub)
14. ID - ID
15. Daft Punk - Da Funk (Bootleg Mix)
16. Moguai - Kick Out The Jams
17. Moguai - Freaks

Paul van Dyk
01. Paul van Dyk feat Lo-Fi Sugar - Castaway (Intro)
02. ID - ID
03. James Best - Contact (Original mix)
04. ID - ID
05. Giuseppe Ottaviani and John O'Callaghan - Our Dimension
06. DK8 - Murder Was The Bass
07. Peter Heppner - Alleinesein (Paul van Dyk remix) 
08. Marc Marberg feat Kyau and Albert - Neo Love
09. Jon O'Bir - I Need You
10. Filo and Peri feat Eric Lumiere - Shine On (Activa remix)
11. Paul van Dyk feat Rea Garvey - Let Go (Paul van Dyk Club mix Instrumental) vs Underworld - Cowgirl (Acapella)
12. Underworld - Cowgirl (John O'Callaghan pres Joint Operations Centre remix)
13. ID - ID vs Plastikman - Spastik vs Paul van Dyk - For An Angel (Paul van Dyk Live Sample)
14. Paul van Dyk - For An Angel (Paul van Dyk Live Breaks edit)
15. Super 8 and Tab - Elektra
16. Cressida - 6AM (Kyau vs Albert remix) vs Super8 and P.O.S. pres Aalto - 5 (Original mix)
17. ID - ID
18. Giuseppe Ottaviani feat Stephen Pickup - No More Alone (Original mix)
19. Foo Fighters - Times Like These (David Forbes Respray) (Paul van Dyk edit)
20. Rank1 - Breathing (Breaks Dub)
21. The Wombats - Moving To New York (Paul van Dyk remix)
22. The White Stripes - Seven Nation Army (Paul van Dyk Live Sample)
23. Paul van Dyk - Another Sunday
24. Paul van Dyk with Austin Leeds and Nick Terranova feat Ashley Tomberlin - New York City (Super 8 and Tab remix)
25. Paul van Dyk feat. Vega 4 - Times Of Our Lives (UK Club Mix)
26. Paul van Dyk feat Hemstock and Jennings - Nothing But You (Paul van Dyk Live edit)
27. The White Stripes - Seven Nation Army (Paul van Dyk Live Sample) (Outro)

Armin van Buuren
1. Arnej - The Ones That Get Away (Intro Mix)
2. Binary Finary - 1998 (Binary's Finality Mix / Richard Durand Edit)
3. W&W - Arena
4. Mr. Sam feat. Cloud 9 - Cygnes
5. Mr. Pit vs. Above & Beyond - Shana Can't Sleep (Black Army Mashup)
6. Midway - Monkey Forest (Jonas Stenberg Remix)
7. DJ Shah feat. Adrina Thorpe - Back To You (Aly & Fila Remix)
8. Armin van Buuren feat. Sharon den Adel vs. Jochen Miller - In & Out Of Connection (Armin van Buuren Mashup)
9. Simon Patterson - Us
10. ID
11. Vengeance - Temptation (Denga & Manus Remix)
12. Joint Operation Centre - New Jersey
13. Armin van Buuren feat. Susana - If You Should Go (Aly & Fila Dub)
14. Nitrous Oxide - Redmoon Slide
15. Giuseppe Ottaviani feat. Stephen Pickup - No More Alone
16. ID
17. Mr Sam vs. Human Resource - Dominator w/ Camisra - Let Me Show You
18. Art Of Trance - Madagascar (Richard Durand Remix)
19. 8 Wonders - The Return
20. Armin van Buuren - Sail
21. Armin van Buuren & DJ Shah feat. Chris Jones - Going Wrong (Alex M.O.R.P.H. b2b Woody van Eyden Remix)

Videók
Képek, amik belefértek a flickr adta 100 megás limitbe

Breki képei
Puty képei

Szettek letöltése