Sokat és sokakkal beszélgettem már arról, hogy vajon miért olyan siralmas a trance helyzete itthon. Érdekes módon hétvégén is szóba került Matthew és köztem egy ilyen beszélgetésre, pont Leon Bolier buliján, akivel az előtt fél évvel szintén beszélgettem erről. Aztán a történet folytatódott is ezzel a közleménnyel:

Kedves Mindenki,

Egy - már korábban sejthető, várható - sajnálatos hírt kell közöljünk.
Én és Dexter, a BTC sorozat "szülei" határozatlan időre visszavonulunk a műfajtól.

Mindketten rengeteget invesztáltunk bele ebbe a sorozatba, és az igazat megvallva
a belső öröm - melyet egy egy buli után éreztünk, nem töltötte be a zsebünkben keletkezett
űrt, és nem állt egyensúlyban a fikázók támadásaival sem.

Gondolatébresztő lehet, hogy az összes BTC-n együtt nem voltak annyian, mint mondjuk
EGYETLEN SZOMBAT ESTE A STUDIOBAN... (Képzeljünk el egy estét, ahol fellép Markus Schulz, Above and Beyond,
Andy Moor, Airwave, Estuera, Ronski Speed, az összes Euphonic DJ...) Azt hiszem nem is kell többet mondanom.

Nem leszünk messze a szcénától, csak 3 jövőbeni megarendezvényre, és az azokat körülvevő
szolgáltatások kiemelkedő színvonalára koncentrálunk.

Ezennel lezárult egy korszak, így sajnos Eddie sem érkezik hazánkba, legalábbis
nem a BTC keretein belül.

Köszönjük mindenkinek a támogatást, szeretetet és jelenlétet...

Egyszer talán lesz még BTC.


Peace,

Blaz

Tehát sajnos egyenlőre nem lesz több BTC, de nagyon remélem, hogy egyszer (nem is olyan sokára) azért mégiscsak másképp döntenek a szervezők és ismét boldogítanak minket ezekkel a színvonalas bulikkal.

De ami még ennél is rosszabb, az az egy kis mondat a hír közepén: "Gondolatébresztő lehet, hogy az összes BTC-n együtt nem voltak annyian, mint mondjuk egyetlen szombat este a Studioban..." Nem azt mondom, hogy mindenkinek csak trance zenét kell hallgatnia. Sőt, én sem azt teszem. Áhh... Nem is tudom mit írjak. Annyiszor átrágtam (átrágtuk) már ezt a témát, de akkor is bánt és elszomorít dolog. Márpedig ha én így érzek, akkor vajon mit érezhet az, aki aktívan próbál tenni a műfajért, rádió műsorokkal, bulik szervezésével?! Saját zsebből, saját időből, pusztán szeretetből, vagy a stílus iránti alázatból, közben pedig végig tisztában van azzal, hogy tulajdonképpen a széllel szemben pi...

Ha azt mondom valahol, hogy leginkább trance zenét hallgatok, szinte körbe röhögnek. Pedig az emberek nagyrésze nincs tisztában azzal, hogy mi is ez. Volt, akitől már megkaptam, hogy réteg zene az enyém. Ja, bocs... Biztos azért olyan "nehéz" 30000 embert összekaparni egy Trance Energyre. És ez csak egy a sok közül.
Az is zavar, hogy egy Disco's Hit (a.k.a. Disco Shit - a név már maga egy vicc) bulin folyamatosan teltház és tömegnyomor van attól függetlenül, hogy folyamatosan ugyanazok a bugyuta, sablonos, változatosságtól, újdonságoktól és kreativitástól mentes zenék mennek. Nem, hogy hetekig, hanem hosszú hónapokig. Ez kell a népnek, látom, hallom. Ezzel szemben a Synergy 1 éves évfordulója, ahol Ton TB (alias Three Drivers On a Vinyl) és Mark Norman zenélt, összesen olyan 50 emert mozgatott meg. Méltó ünnep volt igaz? Biztos sok dolgot nem tudok, de talán ez volt az első nagy pofon azoknak, akik próbáltak itthon valamit létrehozni ezen a téren.
Az sem az igazi, hogy az emberek nem látják a fától az erdőt, nyitottság az új dolgok iránt talán egyenlő a nullával. Míg Tiëstoval gond nélkül meg lehet tölteni egy SYMA csarnokot, addig Paul van Dyknek ez talán félig sikerült. Arminnak tudjuk, hogy a Palace kinti része kicsi, idén kap is egy nagyobb táncteret a közönsége, de egyenlőre kérdéses, hogy végülis mennyien kíváncsiak rá. Viszont egy Markus Schulznak már nem valószínű, hogy nagyobb hely kell annál, amit pár százan meg tudnak tölteni. Ez a helyzet, ennél pedig csak rosszabbak vannak.
Amíg Szlovákiában, Csehországban, Lengyelországban és lassan Romániában is egyre több fesztivál és elektronikus zenei buli szerveződik változatos line-uppal, addig itthon van X jól bejáratott név, akiket évente többször el lehet hozni. Az úgyis mind teltházas rendezvény lesz, szinte teljesen mindegy mennyit kérnek el a jegyekért. Kell ennél több? Minek új nevek, új koncepciók?
Az éremnek viszont ott a másik oldala is. Azok után, hogy láttam a németeket bulizni, akik (ahogy Julius barátom mondta) rögtön levágják a zenéket, illetve a cseheket, akik nem vágják így le, cserébe értékelik és élvezik azt, nem biztos, hogy szeretnék itthon is minden rendezvényen sokkal nagyobb tömeget látni. Lehet, hogy kicsit bunkónak vagy önzőnek tűnik ez a kijelentés, de így van. És nem, nem állítom magamról, hogy én lennék a nagy műértő, mert nem lenne igaz.

Úgy érzem ez csak egy összevisszaság lett. De ilyenkor annyi dolog eszembe jut, órákat lehetne erről beszélni, így nehéz egy épkézláb fogalmazásban leírni. Búcsúzásul egy Armin interjú. Tanulságos.