Alcímnek adhatnám, hogy "titten, techno, trompeten" - ahogy a filmben is hallottuk. Kicsit sok a dolog mostanában, de azért lassan csak elkészült ez a beszámoló is. Szóval a péntek este az Uránia Filmszínházban indult, a Berlin Calling díszbemutatójával. Megnéztük a filmet jól, amit kicsit másképp képzeltem el, de azért tetszett. Jó, nem egy Oscar-díjas darab, de a zenékkel kitöltve egy jó kis film.

Ezt egy rövid kis beszélgetés folytatta a rendező Hannes Stöhrrel, illetve a két főszereplővel, Rita Lengyellel, és Paul Kalkbrennerrel. Itt megtudhattunk egy-két dolgot a filmről, és arról, hogy Paulnál kevesen tudnak látványosabban unatkozni. Bár hozzá kell tenni, hogy épp New Yorkból érkezett, és állítása szerint nem sokat aludt, így gondolom annyira hiányzott neki ez az egész filmezős, beszélgetős valami, mint púp a hátára. A Rádió Bögre készített is vele egy interjút, amiben nagyjából azokat tudhatujuk meg, ami a vetítést követően is elhangzott, így ajánlom mindenkinek.

Este aztán átvándoroltunk a Merlinbe. Sejtettük, hogy jó sokan lesznek, ami aztán be is igazolódott - kicsit nagy volt a hype a film és a buli körül. Ezzel viszont csak az a baj, hogy a hely szellőztetését nem igazán oldották meg, így elég meleg volt bent - bár már erre is felkészültem lelkiekben.
Az éjszakát AMB kezdte, aki a bemelegítéshez méltó szettet pakolt össze. Utána a Naga & Beta páros jött, akik most nem nyűgöztek le. Extrawelt előtt szerintem sokkal jobbat játszottak, ez a mostani elég üresnek tűnt nekem. A vége felé volt pár jó szám, de ennyi.
Háromnegyed kettőkor pedig Kalkbrenner vette át a pultot, és jött a "Bengang". (A videók sajnos nem lettek túl jó minőségűek, Panasonicék úgy tűnik sajnos visszafele fejlesztenek ezt-azt.) Az emberek már itt megőrültek, és ez ki is tartott végig, de "Sky and Sand" és a "Gebrünn Gebrünn" alatt szinte extázisban volt mindenki. A szett első felében a Berlin Calling albumról szóltak a zenék, a másodikban pedig egyenlőre más szettekben is ID ként jelölt darabok voltak leginkább. A kis nyugis eleje után jött egy jó kis pörgős (...hát legyen) szeletelés. Nekem nagyon tetszett az elejétől a végéig, megvolt az íve, és persze a zenék is ütöttek. 1,5 órás live volt, de persze a közönség nem akarta hagyni, hogy vége legyen a mókának, így kaptunk két ráadás számot is. Utána pedig Kalkbrenner rögtön el is tűnt.

Utána Sinko és Subotage jött, de mi kimenekültünk egy kis levegőért, és folyadékért, onnan hallgattuk őket. Lehet, hogy nekem volt rossz napom, de valahogy az ő zenéjük sem jött át annyira. Volt egy kis hiba is, egy CD akadozott - ilyen ez a modern technika. Pedig a "Grindhouse" volt az, kár érte. Még beszélgettünk egy darabig, dehidratálódtunk, aztán lassan elindultunk hazafelé.

Videóim: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7