Van pár adósságom, ha már elkezdtem rendszeresen beszámolókat írogatni. Összeszedem ép agysejtjeimet, hogy mindenre vissza tudjak emlékezni (na jó, azért nem lesz olyan nehéz dolgom).
Az első a februári Menno de Jong buli a megboldogult Tabuban, illetve mai nevén Taoban. Rövidre sikerült, hamar eltűntünk a tömegből, de csak sikerült ismét összefutnom holland colossal - még mindig olyan közvetlen, mint évekkel korábban. Amit hallottunk a buliból az nem volt rossz.
Következő elmaradásomat a Szigetről hoztam magammal - Fatboy Slim, Lange, Armin voltak a húzónevek. Korán kimentem, hogy körül tudjak nézni, mennyit is változott az elmúlt 4 évben ez a fesztivál, de amikor beléptem, már sejtettem, hogy mindent megtalálok emlékezetből. Gyorsan elment az idő Fatboy fellépéséig, és még ismerősökkel is sikerült összefutni, hiába volt ott több tízezres tömeg. Fatboyt most volt szerencsém először élőben látni, hallani, de nagyon nagy bulit csapott. Fura volt úgy popzenét hallgatni huzamosabb ideig, hogy még jól is éreztem magam. Na persze semmi sem csak úgy simán, eredetiben szólt, mindenben volt valami csavar, őrült ez a figura. A nagyszínpadtól siettünk át aztán a party arénába, ahol Poleposition kezdett a kis emberseregnek. Akik aztán szép lassan egy nagyobb sereggé duzzadtak, mi pedig menekültünk ki levegőért és vízért. Ezt követően próbálkoztunk azzal, hogy ismét előrébb megyünk, de abban a sátorban semmi levegő nem volt már, csak meleg, pára (ami a tetőről szabályosan patakokban folyt le), levegőtlenség. Így megálltunk leghátul a pult mellett, ahol alkalom adtán gyorsan tudtunk is vizet venni magunknak. Langet szintén most hallottam először élőben, és nagyon tetszett. Jobban is, mint a húzónév Armin, de hát az újdonság varázsa is, illetve a hollandot nem sokkal előtte is volt szerencsém hallani. A végén pedig a slágeres Myon & Shane54 levezetés sem volt rossz.
Riva Starr - hát ez az a buli, ami egyáltalán nem volt tervben. Adódott, hogy GU-val ücsörögtünk gépeink előtt, beszélgettünk. Unalom van. Mi, hogy én is Pesten vagyok? Mi lenne, ha összefutnánk? Lesz valahol valami? Riva Starr a hajón. Na de ki ő? Gyors keresgélés YouTubeon, és valami kevésbé meggyőző house zenékbe botlunk. Jó, akkor ez kimarad, de attól még 1-2 sör belefér. Sztorizás, filozofálgatás, világmegváltás, majd bezárt a kocsmának nevezett vendéglátóipari egység. Na akkor mi legyen, mert eléggé hideg van. A38? Háát, fene tudja... legfeljebb bólogatunk, aztán lelépünk. Érkezésünkkor a nagyjából 30 fős tömeg sem volt túl vendégmarasztaló, viszont a zene annál inkább. Pontosan nem tudom ki játszott, csak azt nem értettük, hogy ebből hogyan lesz house buli. Majd jött Riva, aztán őt követően Palotai zárt, de hogy egy darab house számot nem hallottunk, az is biztos (na jó, esetleg tech-house volt valamikor). Folyamatosan néztünk nagy szemekkel, hogy akkor ez most hogy, mert inkább techno és minimál, mint más lett belőle. De nem bántuk, olyan jó este kerekedett belőle, amire egyikünk sem számított (akár mondhatnám azt is, hogy több tervezett bulit vert).
Paul van Dyk - Kühlről szerencsére sikerült lemaradni, Polepositionék alatt pedig nagyjából végig beszélgettünk hátul, a rég nem látott ismerősökkel. Paul kezdése előtt aztán megindultunk előre, és hát nem ütköztünk nagy akadályokba, így akár az első sorig is mehettünk volna zavartalanul. PvD szettje kicsit ilyen magyar népmesésre sikeredett nálam. Meg is kaptam amire vártam, meg nem is. Paulon látszott, hogy jó kedve van, ez hatott a közönségre is, mellé pedig megkaptuk a szokásosan lendületes, pörgős szettet. Ez teljesen jó volt, viszont ezek az új houseos remixek már kevésbé - nem annyira az én világom. De azért voltak ott kellemes zenék, mint például "Kuffdam - Burning Up (Greg Downey Remixben)" utána közvetlenül pedig "Tranquility Base - Oceanic". Két nagy kedvenc, egyik sem a legfrissebbek közül.
Sascha Funke -Brelin Calling Vol. 2 alcímen futott, amiből kimaradt a hype szó. Ahogy hallottam, sokan vártak a filmből zenéket, amiket Funke aztán nem játszott. Szerintem viszont zeneileg nagyon is jó volt, csak a felvezetés sikerült kissé unalmasra. Ha jól emlékszem, ezen a bulin vezették be azt, hogy a bár részen is a headlinert lehet hallani, amikor zenél. Kellett már ez az újítás, tán még jobban, mint a szellőzés. Korábban nem láttam még Funket, csak hallottam, a film volt az első alkalom. Ezen a bulin peidg élőben figyelhettem ugyanazokat a mozdulatokat. Vicces volt, de hát az ember nem tudja meghazudtolni magát.
Extrawelt – Motte utáni nap, kicsit fáradtan érkeztem. Úgy tűnik a warm up a srácok előtt mindig tökéletes, egy évvel korábban is itt sikerült a legjobban. Idén nem sok meglepetést tartogattak nekünk, ettől függetlenül egy nagyon jó kis szettet pakoltak össze, ráadásul nagyjából az összes nagy kedvenc is lement. A szettjüket kint, a bár részen hallgattuk végig, mert bent egyszerűen akkora volt a tömeg, hogy néha már az elviselhetetlen határát súrolta - a tavalyi Soundos fellépésük után úgy tűnik jelentősen megugrott az érdeklődők száma. Kint legalább volt levegő. Jó megoldás ez a kivetítős, kint is hallgathatós dolog, már csak a hangrendszert kéne hozzáigazítani, de egyszerre nem lehet mindent, meg hát az nem kis pénz ugye. Remélem azért idén novemberre is beírhatom őket a naptáramba.
Ellen Allien – ez volt számomra a szilveszteri buli. Korán érkeztem, de a hely megközelíthetősége miatt voltak már jópáran, akik tömegközlekedve jöttek. Zeneileg hibátlan volt, már a kezdéstől fogva, Thomas Muller és Ellen Allien pedig csak rátettek még egy lapáttal. Muller gyorsabb, veretősebb, Allien pedig a tőle megszokott lassabb, de néhol dallamos, kellemes zenéket tolta. Viszont a tömeg és a levegő, pontosabban annak hiánya teljesen elrontott mindent. Ezer fok, ami még mondjuk tűrhető lett volna, de semmi szellőzés, és állt a cigifüst. Egyszerűen ha bementem a terembe, kifolyt a szemem. Nem értem miért nem lehet ezt megoldani. Úgyhogy ezt egy idő után meguntam, majd a tervezettnél korábban távoztam. Nem azért fizettem, hogy megfulladjak, hanem, hogy jól érezzem magam.
Ezennel letudtam egy adósságomat, már csak alig egy tucat van hátra. Egyszer csk utolérem magam, de addig is jó bulikat és még több jó zenét mindenkinek 2010 hátralévő részére.
Úgy kell nekünk a napsugár, mint egy falat kenyér! Nyarat akarunk! A Sound of Cream party sorozat nyárcsalogató kiadása - ezúttal még több dj-vel, még több trance zenével, még jobb helyen a Hajógyári Szigeten található DOKK CLUB-ban lesz, június 12-én, szombaton. A belépés egész este mindenkinek ingyenes!
