Pénteken a Merlinbe mentünk nosztalgiázni a Love Parade szülőatyjával, Dr. Mottéval. Egyrészt nem sűrűn jár nálunk fellépni, már csak ezért is vétek lett volna kihagyni a dolgot, másrészt pedig a fent említett rendezvény is elég jelentős szerepet játszott zenei szocializálódásomban (hú, de nehéz szó ez).

Fél 11 felé érkeztünk a kis csapattal (többek között Breki, Pepe, István), gondoltuk úgyis helyezkedni kell majd. Hát nagy meglepetésünkre nem így lett. Olyan "sokan" voltak, hogy még a termet sem nyitották ki, ahol a fő fellépők szoktak játszani. Nagyjából 1 órával később azonban megnyiltak a kapuk, de nem voltunk sokkal többen. Éjfél körül aztán elszólított a kötelesség, ugyanis elkészült a blog hosszúnak nem mondható történetének első interjúja(!) - így a warm up nekem nagyjából kiesett. Amíg hátul ücsörögtünk, várva a beszélgetésre, befutott Budai is, egy szimpatikus bakelites táskával. Egyre inkább reménykedtem, hogy jól alakul majd az este.
Szóval amikor visszamentem a többiekhez, Bernath/y & Son már pakoltak, pedig kíváncsi voltam rájuk. Őszintén szólva nem tudom ki játszott ekkor, de az biztos, hogy egy elég jó felvezetése volt a német DJ-nek.

Aztán jött a Doktor. Gőzöm sem volt arról, mire is számítsak, bár reméltem pár számot. De olyan régi zenéket és acid hagzást kaptunk az arcunkba, hogy csak lestünk nagy szemekkel. Mellé néha a füst és a kevés fény olyan hangulatot adott, mintha tényleg visszautaztunk volna a 90-es évekbe - egy buli erejéig kicsit átélhettük, amiből kimaradtunk. Iszonyat hangulatos volt. Mondjuk kicsit sok is volt ez a közönségnek, nem hiszem, hogy felkészültek lettek volna erre a világra. Értem ezalatt, hogy itthon nem volt olyan kultúrája ennek, mint Németországban, így nem is juthatott el minden zene hozzánk. De legalább helytálló volt a kezdő "Speedy J - Something For Your Mind" acapellája (Something for your mind, your body, and your soul...). Motte most nem ugrált, táncolt annyit, mint Nature One (2008, 2009) alkalmával, de azért néha mentek a mutogatások. Talán hagulati dolog, talán a gyér közönség miatt volt ez így - mert nem lettünk sokkal többen, talán 100 körülire tippelnék, ami szánalmasan kevés egy ilyen név hallatán. Bár ez csak egy személyes vélemény.
Mottét a hazai techno öreg rókája, Budai követte. Persze itt is reméltem, de ezúttal be is jött. Elég, ha annyit mondok: Techno-House Classics. Majd' az egész albumot hallottuk, a közönség pedig fittyet hányva az időre, tovább tombolt - hiába, aki itthon vitte a stílust a hátán, tudja mi kell népnek. De azért pihenésképp becsúszott egy "Age of Love" is. Budai mindig mosolyog, természetesen most is, de ezen felül láthatóan jól érezte magát, még valami táncszerűségek is voltak. Reggel ha nem jönnek a kidobók, talán még mindig zenél nekünk. Mondjuk az, hogy az utolsó szám végét sem képesek már megvárni, elég unszinpatikus dolog. De ezen az estén csak ezt tudom negatívumnak említeni. A bulihoz még annyit, hogy jó ez az I Love Deep dolog, de ha Budairól van szó, akkor számomra mégiscsak ez a vonal jut eszembe róla. És bár tudom, hogy választ nem kapok, de nem szeretne ide visszatérni?

Újdonság volt még a LED falas vizuál, ami nagyon látványosra sikerült, bár néha sok. Túl fényesen világított ahhoz, hogy farkasszemet nézzünk vele - ez persze nem érvényes a magasabban lévő részekre.
Nem tudom mikor volt utoljára, hogy az órámra csak fél 5 magasságában néztem rá, és akkor is csak abban reménykedtem, hogy nem zavarnak ki fél óra múlva minket. Szerintem ez mindent elmond az estéről, bánhatja, aki kihagyta.

Videók | Bernáth/y & Son szett

Dr. Motte interjú

István beszámolója